Az Örökségház története

Szekcső 1686 szeptemberében szabadult fel a török megszállás alól. Hosszú évek kellettek a normális élet megteremtéséhez. A hitélet gyakorlására és az egyház működését biztosító feltételek kialakításához még több idő kellett. A török uralom a keresztény egyház javainak pusztulásával is járt. Nem volt a településnek temploma, lelki vezetője, iskolája és tanítója sem. Feltehetőleg ekkor, 1716-ban építették Szt. Háromság tiszteletére az első templomot, mely a mai magtár helyén állhatott. Gosztonyi Jenő: Duna-Szekcső a múltban és jelenben című monográfiájában a templommal kapcsolatban a következőket említi 1891-ben: “E templom azonban nagyon is szegényes volt: sárral bevont sövény képezte oldalfalait; tetőzete nádból volt; felruházása a lehető legegyszerűbb, mert az 1721-i Visita szerint csak egy kehellyel, mely ezüstből volt, s csak a belseje volt bearanyozva, két miseruhával, melyeknek mindegyike kétszínű volt, belül fekete, kívül pedig színes; minden egyéb szükségesekből pedig csak egy-egy példánnyal, így haranggal is csak eggyel rendelkezett. A falaknak és oltárnak díszítésére alkalmazott képek közül csak az oltár felett függő kicsinyke, Szt. Háromságot ábrázoló kép érdemel említést. Alaptőkével, vagy bármi egyéb pénzzel sem rendelkezett. Papjuk még nem volt, az adminisztrálás Mohácsról történt; Mohácson 1700-ban plébánia alapíttatván, Szekcső, mint fiókközség, ehhez csatoltatott. Szekcsőn csak 1720-ban lett létesítve plébánia, de a papok kevés száma miatt még 2 évig a mohácsi plébános által kezeltetett, kinek így két plébániája volt. 1733-ban még meg volt az 1716-ban épített egyszerű templom, ekkor már azonban 60 ft alaptőkével bírt. A plébános számára is volt egy, a nép által épített, kisszerű lakás, mert az 1721-iki Visita erről is tesz említést; hol volt azonban ez? Kifürkészni nem lehet, csakis a valószínűségre kell támaszkodni, mely a régiek szóbeli hagyományán alapulván, arra mutat, hogy e háznak a mostani, nagyszerűen épült, emeletes városházának helyén kellett lennie… 1736-ban a templom a város jó részét elhamvasztó tűzvész áldozata lett; miért is ideiglenesen kellett gondoskodni valamely helyről, hol míg egy új templom emelhető leendett, az isteni szolgálat és a szentségek kiszolgáltatása szabad folyást nyerhessen. E végből az 1721-iki Visitában leírt Szt. Háromság Bazilika romjaiból készítettek egy kápolnafélét szintén a Szt. Háromság tiszteletére, s itt tartatott az isteni tisztelet egész 1738-ig. E rögtönzött kápolna csakhamar ismét rommá lett, mert az 1757-iki Visitában ismét mint rom említtetik (Vannak romok a régtől használt temetőben). Hogy pedig a fent leírt, szükségből történt kápolnaépítés csakugyan végezve volt, bizonyítja ama körülmény, hogy a helybeli plébánián létező, régi anyakönyvbe (megholtak anyakönyvébe) ez van bejegyezve: Gyenes István a Szt. Háromság kápolnánál temettetett el 1741. márc. 3-án. E kápolnát végre az ismételteti romokból Bésán Imre emelte fel 1773-ban, ki akápolna alját családi sírbolttá alakíttatta, a mely csak pár évvel ezelőtt falaztatott be, midőn a Bésán család legutolsó sarja, az 1887. máj. 25-én Giczen elhunyt Bésán Nep. János báró tétetett le ugyanezen év máj. 28-án őseinek poraihoz, s vele befejeződött a Bésán-család pályafutása.Az 1736-iki tűzvészben leégett templom 1738-ban már ismét felépítve állt. Az1738-iki Visita szerint ezen új templom is csak nagyon szegényesen épült, mert oldalfalai ugyan vályogból voltak, de felső padozatát sárral összetapasztott vesszők képezték. Be volt meszelve is, és Erzsébetet látogató Boldog Asszonytiszteletére volt benedikálva. Volt egy misekönyve, mi még a tűzvész előtti időből maradt fenn, s mit még Skutelly plébános szerzett be 1733-ban azon hagyatékokból,mit a templom a Bubreg családtól és Holkovics Márton plébánostól nyert; voltmég két harangja is, melyek később a Szt. Háromság kápolnába kerültek…1744-ben a plébános lakásul azon házat nyerte, mely később Bésán Imre generálisözvegyéé lett, s mely a régi templomtól délnyugati irányban a templomszomszédságában volt.1783-ban volt katolikus 1700 lélek. 1810-ben is tartatott egyház látogatás, amidőn a népnek nagymérvű szaporodása miatt elrendeltetett, hogy Szekcsőn újból létesíthessék egy káptalantartás. A nép káplántartás fejében évenként 60 forintot fizetett és egyszer s mindenkorra egy szigeti rétet adott a plébánosnak,hogy az az után nyerendő jövedelemből fedezze a káplántartással járó kiadásait.Ugyanezen célból nyert a plébános a Bésán család részéről is egy rétet (ezt nem a szigeten); mindezen jövedelmekből tartozott a plébános évi 40 forintot fizetni a káplánnak.A kegyúri jog, mely eddig a pécsi Püspök kezében volt, ezen időtájban szállott át a Bésán családra, mely az 1810-ik évet szerfölött nevezetes ponttá varázsolta Szekcső hitéletére vonatkozólag; mert gondos keze azt új erőre emelte, új életre ébresztette. Kegyúri jogának gyakorlását e család azzal kezdte meg, hogy a hét testvér az eddigi templomot, mely úgy az építést, mint a felszerelést tekintve, nagyon is szegényes volt; fekvésénél fogva pedig, minthogy a görög nem egyesültek templomának szomszédságában (átellenben) volt, alkalmatlannak bizonyult, felcserélte egy a város közepén épült, modern ízlésű, nagyszerű templommal, amely daczára annak, hogy a munkát a nép teljesítette, és az építkezéshez szükséges anyagot a régi várépületek romjai szolgáltatták, körülbelül 30.000 forintba került. A régi templom magtárrá alakíttatott át.Ezen átalakítás alkalmával a falak között egy papnak hullájára bukkantak, amely a körülmények számbavételével nem lehetett másé, mint Schroncz András,egykori szekcsői plébánosé, kit híveinek kegyelete a templom falazata alátemetett; ez volt ugyanis az egyedüli pap, ki a magtárrá alakított templomépítésétől egész az átalakítás idejéig Szekcsőn végezte be földi pályafutását.Teteme innét kivétetvén, a közös temetőben helyeztetett el. A fent említett, új templomot 1804-ben kezdték építeni s 1810 jul. 2-ra végezték be, a midőn azt Eszterházy Lajos, akkori Vicarius Generális benediktálta Sarlós Boldog Asszonytiszteletére.”Az 1810-es átalakítás során a templompadló szintjét kimélyítették, nyílásait, ablakait befalazták és a terménytároló épületekre jellemző kisebb ablakokat alakítottak ki. A belső teret gerendázattal és pallókkal nagy mennyiségű termény tárolására alkalmas három szintre osztották. további érdekesség, hogy az eredeti templomépület feltehetően kör alakban (apszis) végződött. Az átalakítás során ezt a részt lebontották és az eredeti falakat meghosszabbítva építették hozzá a jelenleg istálló keleti véget. Az eredeti falak vastagabbak, mint ez az újabban épített téglafal. Az épület megtárként egészen a múlt század végéig funkcionált, később mindenki felhagyott az épületben történő terménytárolással és értékesítéssel.Az épületet 2001-ben megvásárolta a Budapest Art Studio Alapítvány azzal acéllal, hogy benne és a környezetében lévő épületegyüttesben művésztelepet és kiállítóteret létesít. Sajnos az elképzelések nem váltak valóra, ráadásul az épület déli fala a folyamatos beázásnak és az évszázadok súlyának következtében 2004-ben nagy felületen bedőlt. Az eredeti terv mottója azonban tovább él:”A táj legyen táj, tengertől tengerig”. Így állt az épület évek óta egészen 2007 őszéig, mikor már nem tudtam tovább szemlélni az épületpusztulását. Szerencsére az Alapítvány a Nemzeti Kulturális Alaptól 5.000.000Ft-os támogatást nyert el az épületfelújítására.Azonban ez a forrás is elveszett volna, ha nincs a felújítási projektnek helyi támogatottsága. Személy szerint engem régóta foglalkoztatott az épület sorsa,itt szerettem volna elhelyezni a település történetét, néprajzát bemutató helytörténeti kiállítást. Úgy gondoltam, ha most nem történik semmi és úszni hagyjuk a megítélt támogatást, soha senki nem ad erre megint pénzt és a település szempontjából szimbolikus épület az enyészet martalékává válik.Úgyhogy ősszel nekiláttam saját kezűleg a kidőlt fal elhordásához. Valójában munka közben sem hittem igazán, hogy van értelme, főleg miután minden kőműves és statikus inkább bontotta mintsem építette volna, de a romok alatt előbukkanórengeteg érdekesség, az épület történetének kutatása, az arra járó emberek érdeklődése végül is eredményt hozott.